Tibet hihetetlen,de úgy néz ki körvonalazódik... így mostantól asszem nem megyek ki fésületlenűl a házból... csak el ne fejetsem. :o) Elkelt a második fülbevaló a fodrászatban. :oD Ekkora profit hallatán gyorsan elköltöttem a 8x-át a gyöngyboltban. Mint egy igazi üzletasszony! :o))))

Őrangyalkáimnak

Köszönöm, hogy vagytok!

Kérd és megadatik

Tegnap este óta miszerint új melót kérek több pénzért... apránként úgy néz ki megkaptam. Így kérek még:
* Tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiibet... de nem rohanós, hanem elmélyedős, csendben maradós, jó csapattal megoszthatós.
* Valaki aki engem szeret, néha ő is hajlandó bíztatni, néha talán büszke is rám és értse mit mondok és tudjon nevetni magunkon... ja és független.

Amen

Színterápia házi

Mikor persze ha nem utolsó elötti pillanatban? Az gyökércsakrát nem élveztem... na de a szexcsakrát igen. Szerintem látszik is a képeken. A színek kicsit sem így néznek ki... hol az en vibráló narancsom és szikrázó aranyam? :o)

Ünnep

A ritka percek selyemszalagját, most együtt bontsuk fel...

Jó úgy kezdeni a napot, hogy ünnepi hangulatban. Egész kevés kell ahhoz, hogy az ember szíve szerint pirossal karikázza be a napot a naptárában. Hétkor K. –vel angoloztunk egy jót és már most átment volna a középfokún, pluszban megmutatta a bálon készült képeket. Oly gyönyörű volt, mint Hamupipőke.

Rohanás M.-hoz és a belső béke ami mindig megszáll ha találkozunk. Nem tudom miért, vele soha nincsenek játszmák, görcsök és aggódás, és már attól sem szorongok, hogy megint újra gyorsan röpülnek az órák, hanem tart ameddig tart. Sok kimondott és kimondatlan gondolattal, amik megkeresik az embert még órákkal később is, hogy legyen a szellemnek miben lubickolni ahogy telik a nap. Csoda ha a békés derűvel bennem úgy vágtattam be a J.-ba, hogy semmi kedvem nem volt asztalt borogatni az elmúlt napok eseményei miatt? Beérkeztem és senki nem volt ott, akinek érdemes lett volna borogatni és pechemre még kedvesen és segítőkészen is fogadtak... na így jártam. Örülve a napnak, a délelőtti mondatok visszhangjának a fejemben semmi kedvem nem volt bemenni négy fal közé és dolgozni. Becsszóra nem direkt szálltam fel az ellenkező irányba tartó villamosra és becsszóra tényleg csak a végállomáson vettem észre, hogy ez a végállomás, nem az a végállomás. :o)

Itthon várt az üzenet... új diák és iiiiiiiigen... indul Raku tanfolyam. Istenem adj kevesebb munkát de több pénzzel hogy legyen anyagiak tanfolyamra járni, de az idő se legyen híján! :o)

Összeolvadás

Régóta nem írtam ide, és ennek is megvolt az oka.
Egy bizonyos ponton átváltottam portugálra. Miért pont az a nyelv? Gondolom nosztalgia az egyetemi évek után, amikor a dolgokat úgy tudtuk elfogadni, hogy nem itélkeztünk és úgy kaptam magam mellé barátokat, akik -bármit is hoz az élet-, mellettem lesznek. Hiába ma már a több évente egyszer való találkozás és közel 4000 km távolság, a mai napig ha összefutnak a hullámok, valamelyikük megjelenik és szól, hahó... nem vagy egyedül. Ez lehet egy sms, egy soron kívüli e-mail vagy "összeakadunk" a virtuális világ nyújtotta keretek között. Szerettem volna nyelvben is megpihenni a közelükben, hiszen akkor a zavargások idehaza annyira sugározták a gyűlöletet, hogy kellett egy sziget ami békésen az enyém, a miénk.
Ma tudatosan igyekszem azokat a már-már istenitett pillanatokat itt és most megélni, hiszen butaság lezárnom kategóriákat örökre, balga magatartás magamtól távoltartani mindenki mást. Szóval itt vagyok... persze eközben ti ott, Luzitániában továbbra is reszesei lesztek mindannak ami én vagyok.

És akkor hát a két világ összeolvadása:

http://www.youtube.com/watch?v=cvC0zfL3yeo