Én és a Tarot

Kezdődött azzal, hogy belekeveredtem a színek és jelek szimbolikájába... talán még Jankovics Marcel szimbólumokról szóló előadása nyomán. Adódott egy Tarot tanfolyam lehetőség és azota állandóan változó csapattal mélyedünk a "titkokba". Maga a jóslás soha nem érdekelt, talán az egom tiltakozott az ellen, hogy valami felső erő meghatározza mit tegyen, merre menjen. Ma már tudom, hogy ahogy a I Ching esetén, a Tarotban is csak egy adott időszakban jelenlévő erőket lehet megnevezni, felismerni, illetve tudatalatti blokkokat felszínre hozni... a döntés, hogy ezzel az infóval mit kezdünk, a miénk.
Kiraktuk múlt alkalommal dekádokra lebontva ennek az évnek az "érőtérképét" (az elnevezés a sajátom, így közel sem szakszerű). Jövőhét végéig a Kardok Hármas tisztel meg energiáival, ami egy rém vidám és édes lap, kb mint egy vakbélgyulladás:
"Nagyon szomorú vagy, negatív gondolatok sötétítik el lelkedet. Sehol egy reménysugár. Valami végleg elmúlt, és soha többé nem jön vissza.
Gondolataid egyfolytában a fájó veszteség körül keringenek, és nem találsz egy pozitív gondolatot sem.
Ilyen esetekben időre van szükség, hogy gyászoljunk, időt kell szánni erre az érzésre is, és nem kell görcsösen keresni a jobb hangulatot.
A felhők idővel maguktól visszahúzódnak, és világosabb gondolataink lesznek.
Kulcsszavak: sötétség, búskomorság, megmerevedés, megváltoztathatatlan vég, lemondás, belátás, újrakezdés."
Mondom, egy Walt Disney meseregény. Anyuval történt levélváltások simán ezt tükrözték, maga a végső összeomlás, megbántott csalódottság, "mi van ha már nem fog szeretni, de akkor is megmondom az igazat" érzés. Aztán újra olvastam az egészet... és belekapaszkodtam az utolsó két kulcsszóba. Tehát ha most nyomorultul és meg nem értettnek és megbántottnak érzem magam, akkor az nem biztos, hogy jogos és a valóságot tükrözi (mégha erről 100%-osan is vagyok meggyőzve). Egy szó mint száz, este nyolckor beállítottam anyuékhoz, no nem mint egy öntudatos harcos, hanem mint egy bátor struccnak öltözött miniveréb. Örültek nekem. Nagyon. Aztán ma beszélgettünk, meg beszélgettünk és beszélgettünk és naná, hogy a nap is nagon sütött meg vigyorgott!
Néha nem is baj ha az ember nem csak úgy hagyja, hogy a dolgok maguktol változzanak!
Azért a szemem nyitva tartom ám jövő szombatig!!!