Vannak napok...

...amik inkább egy zuhanáshoz hasonlítanak védőháló nélkül. Az ember nyeli a torkában a gombócokat, mosolyog a világra, de belül elfogja valami szorongás, félelem és az sem vígasztalja csöppet sem, hogy a belső fejlődés fájdalommal jár, a tiszta vizet a pohárba játék pedig könnyel. Vannak pillanatok amikor szeretné visszacsinálni és folytatni játszmákat amik senkihez sem méltóak. Vannak ilyen napok, olykor hetekig tartanak... de a tiszta pillanataimban mégsem fordulnék vissza. Csak remélni tudom, hogy előre és nem visszafele zuhanok.