Ünnep

A ritka percek selyemszalagját, most együtt bontsuk fel...

Jó úgy kezdeni a napot, hogy ünnepi hangulatban. Egész kevés kell ahhoz, hogy az ember szíve szerint pirossal karikázza be a napot a naptárában. Hétkor K. –vel angoloztunk egy jót és már most átment volna a középfokún, pluszban megmutatta a bálon készült képeket. Oly gyönyörű volt, mint Hamupipőke.

Rohanás M.-hoz és a belső béke ami mindig megszáll ha találkozunk. Nem tudom miért, vele soha nincsenek játszmák, görcsök és aggódás, és már attól sem szorongok, hogy megint újra gyorsan röpülnek az órák, hanem tart ameddig tart. Sok kimondott és kimondatlan gondolattal, amik megkeresik az embert még órákkal később is, hogy legyen a szellemnek miben lubickolni ahogy telik a nap. Csoda ha a békés derűvel bennem úgy vágtattam be a J.-ba, hogy semmi kedvem nem volt asztalt borogatni az elmúlt napok eseményei miatt? Beérkeztem és senki nem volt ott, akinek érdemes lett volna borogatni és pechemre még kedvesen és segítőkészen is fogadtak... na így jártam. Örülve a napnak, a délelőtti mondatok visszhangjának a fejemben semmi kedvem nem volt bemenni négy fal közé és dolgozni. Becsszóra nem direkt szálltam fel az ellenkező irányba tartó villamosra és becsszóra tényleg csak a végállomáson vettem észre, hogy ez a végállomás, nem az a végállomás. :o)

Itthon várt az üzenet... új diák és iiiiiiiigen... indul Raku tanfolyam. Istenem adj kevesebb munkát de több pénzzel hogy legyen anyagiak tanfolyamra járni, de az idő se legyen híján! :o)