Helder

Érkezett egy levél, mellette néhány sor anyukádtól, miszerint ez utolsó leveled. Elmentél.
Aztán mégsem mentél el soha. Nincs talán hét azóta, amely eltelne úgy, hogy ne szóljak Hozzád, hogy ne higyjem azt, mindig vigyázol rám. Csak egy barátság, csak négy év volt mondogatom, és már 11 éve mentél el és még mindig pont ugyanúgy hiányzol. Itt pihen azóta a regényed és nevess csak, még mindig nem olvastam el. Tartogatom, hogy van még belőled, hogy még nem jött el az utolsó pont. Még vanak szavak amik tőled jönnek majd.
Azt mondtad nem akarsz meghalni és én azt hazudtam nem fogsz, aztán mindketten úgy csináltunk, mintha hinnénk a mesét. Nem mese volt, hallod? Tisztán látom a szemedbe újra és újra visszahulló tincset, a megtört mosolyod, az idegesítő nevetésed is itt van, ahogy az a fuldokló köhögés. És itt vagy, eszünkbe jutsz és nem tudjuk miért te, és találgatjuk, hogy túl jó voltál ide, vagy túl törékeny, vagy egyszerűen ennek így kellett lennie. Nem tudjuk, csak az bizonyos, hogy szükségünk volt, van és lesz rád. Hallod? A jelenléteddel tanítottál.

http://www.youtube.com/watch?v=yJiRVDpa0O4

Vajon?

Vajon maradt-e még időm veled,

vagy már elragadtak valamilyen ellenség golyói?

Vajon meg tudtam-e adni mindazt amit akartál,

vagy hagytam hogy belepusztuljak a napok lassú halálába?

Vajon megtettem-e mindent amit megtehettem

vagy egyike voltam a gyáváknak akik nem akarták látni a szenvedést?

Vajon ott a messzeségben még kék az ég,

vagy a szürkés fekete már összetéveszti az Északot a Déllel?

Vajon a bőröd még puha,

vagy a tűztől és szenvedélytől mentes kezem remeg csak?

Vajon tudlak még értékelni,

vagy az éj már felfedi azt a fájdalmat ami az örömöt takarja?

Vajon ezt a tüzet a láz táplálja,

azt a kegyetlen ordítást amitől farkas lesz nyúlból?

Vajon a holnap létezik még neked,

vagy ahogy a szemedbe néztem megcsókoltalak és belehaltam?

Vajon odakint az autók még elsuhannak,

vagy a csillagok lehulltak és már bármilyen sors jöhet?

Vajon a város olyan, mint régen volt,

vagy szellemek énekelnek és óriások táncolnak?

Vajon a nap még felkel a tenger felől,

vagy a fény ami megragad csupán a hold árnyéka?

Vajon a házak, az úton a kavicsok még énekelnek,

vagy elhallgatott a hegy és a vulkán is feladta?

Vajon tudod, hogy ma Vasárnap van,

vagy a napok már nem telnek, csupán bukott angyalok?

Vajon hallasz még,

vagy csak időt kérsz amikor mosolyogni próbálsz?

Vajon tudod, hogy a hangomban hordozlak,

hogy a te világod, az én világom és mi ketten hoztuk létre?

Vajon emlékszel annak a tekintetnek a színére

amikor az éjszakának nem akar vége szakadni?

Vajon érzed azt a kezet ami most megmarkol,

amely erővel megragad és tart szemben az árral?

Vajon hallod ahogy azt mondom

hogy szeretlek, pont úgy mint előtte bármikor.

Tudom, hogy mindig értem leszel.

nincs éjszaka nappal nélkül és nap sem vég nélkül.

Tudom, hogy szeretsz, imádsz is

és úgy kívánsz ahogy azelőtt senkit.

Ne menj akkor, ne hagyj itt egyedül

Megcsókolom a földed és megsiratom az utad.

Vajon,

Lesz?

Úgy lesz!