Helder

Érkezett egy levél, mellette néhány sor anyukádtól, miszerint ez utolsó leveled. Elmentél.
Aztán mégsem mentél el soha. Nincs talán hét azóta, amely eltelne úgy, hogy ne szóljak Hozzád, hogy ne higyjem azt, mindig vigyázol rám. Csak egy barátság, csak négy év volt mondogatom, és már 11 éve mentél el és még mindig pont ugyanúgy hiányzol. Itt pihen azóta a regényed és nevess csak, még mindig nem olvastam el. Tartogatom, hogy van még belőled, hogy még nem jött el az utolsó pont. Még vanak szavak amik tőled jönnek majd.
Azt mondtad nem akarsz meghalni és én azt hazudtam nem fogsz, aztán mindketten úgy csináltunk, mintha hinnénk a mesét. Nem mese volt, hallod? Tisztán látom a szemedbe újra és újra visszahulló tincset, a megtört mosolyod, az idegesítő nevetésed is itt van, ahogy az a fuldokló köhögés. És itt vagy, eszünkbe jutsz és nem tudjuk miért te, és találgatjuk, hogy túl jó voltál ide, vagy túl törékeny, vagy egyszerűen ennek így kellett lennie. Nem tudjuk, csak az bizonyos, hogy szükségünk volt, van és lesz rád. Hallod? A jelenléteddel tanítottál.

http://www.youtube.com/watch?v=yJiRVDpa0O4

Vajon?

Vajon maradt-e még időm veled,

vagy már elragadtak valamilyen ellenség golyói?

Vajon meg tudtam-e adni mindazt amit akartál,

vagy hagytam hogy belepusztuljak a napok lassú halálába?

Vajon megtettem-e mindent amit megtehettem

vagy egyike voltam a gyáváknak akik nem akarták látni a szenvedést?

Vajon ott a messzeségben még kék az ég,

vagy a szürkés fekete már összetéveszti az Északot a Déllel?

Vajon a bőröd még puha,

vagy a tűztől és szenvedélytől mentes kezem remeg csak?

Vajon tudlak még értékelni,

vagy az éj már felfedi azt a fájdalmat ami az örömöt takarja?

Vajon ezt a tüzet a láz táplálja,

azt a kegyetlen ordítást amitől farkas lesz nyúlból?

Vajon a holnap létezik még neked,

vagy ahogy a szemedbe néztem megcsókoltalak és belehaltam?

Vajon odakint az autók még elsuhannak,

vagy a csillagok lehulltak és már bármilyen sors jöhet?

Vajon a város olyan, mint régen volt,

vagy szellemek énekelnek és óriások táncolnak?

Vajon a nap még felkel a tenger felől,

vagy a fény ami megragad csupán a hold árnyéka?

Vajon a házak, az úton a kavicsok még énekelnek,

vagy elhallgatott a hegy és a vulkán is feladta?

Vajon tudod, hogy ma Vasárnap van,

vagy a napok már nem telnek, csupán bukott angyalok?

Vajon hallasz még,

vagy csak időt kérsz amikor mosolyogni próbálsz?

Vajon tudod, hogy a hangomban hordozlak,

hogy a te világod, az én világom és mi ketten hoztuk létre?

Vajon emlékszel annak a tekintetnek a színére

amikor az éjszakának nem akar vége szakadni?

Vajon érzed azt a kezet ami most megmarkol,

amely erővel megragad és tart szemben az árral?

Vajon hallod ahogy azt mondom

hogy szeretlek, pont úgy mint előtte bármikor.

Tudom, hogy mindig értem leszel.

nincs éjszaka nappal nélkül és nap sem vég nélkül.

Tudom, hogy szeretsz, imádsz is

és úgy kívánsz ahogy azelőtt senkit.

Ne menj akkor, ne hagyj itt egyedül

Megcsókolom a földed és megsiratom az utad.

Vajon,

Lesz?

Úgy lesz!

Bisztos tudja

a világ, hogy holnap lesz a névnapom és ma úgy de úgy megszeretgetett.
Két diákom is azt mondta egymástól függetlenül, hogy ilyen meg olyan csodálatos tanár vagyok és régen el szoktam hárítani, hogy milyen kedvesek ők... de a színterápián kiderült mennyire téves nem csak a pénzzel való kapcsolatom, hanem az önértékelésem is... így igenis tudom, érzem, hogy kimelekedően jó tanár vagyok. Hé te EGO, most ezt ne arra hasznjáld, hogy ettől az önelégültség foteljában eltespedj, hanem törekedj, hogy ezt meg is tartsd és még túl is szárnyald az eddigieket!
Meg felhívott és lány aki vett a fodrászatban bizsumat, hogy mindenképpen akar találkozni, mert rendelni akar dolgokat... és 7 új diákom lett az alig egy hetes pénzes munkát kérő bejegyzésem óta... és előre köszöntöttek olyanok akik nem is szoktak éééés kaptam szép virágot.... és e-mailt amiben kiderült értik miért VOLTAM mérges tegnap.
Sőőőőt ma este nőcis nap és anyával megyünk színházba!

Kerek a világ és csakazértsenem hagyom, hogy a paranoiám megint elhitesse, hogy a jó csak beetetés valamilyen csapás elött!

Este

Régóta izgat a sámán világ, az ősgyökerek, a közös dobolás, éneklés. Tegnap este voltam egyen. Ezzel most nincs dolgom, de örülök, hogy egyzer megtapasztalhattam.

Mosolygós hétfőt!

És legyen, hogy egyszer (sokszor) engem ringasson el valaki, ne csak én ringassak...
http://www.youtube.com/watch?v=-YBTGCcHm2s
... avagy milyen is egy álomkapcsolat.

Én és a Tarot

Kezdődött azzal, hogy belekeveredtem a színek és jelek szimbolikájába... talán még Jankovics Marcel szimbólumokról szóló előadása nyomán. Adódott egy Tarot tanfolyam lehetőség és azota állandóan változó csapattal mélyedünk a "titkokba". Maga a jóslás soha nem érdekelt, talán az egom tiltakozott az ellen, hogy valami felső erő meghatározza mit tegyen, merre menjen. Ma már tudom, hogy ahogy a I Ching esetén, a Tarotban is csak egy adott időszakban jelenlévő erőket lehet megnevezni, felismerni, illetve tudatalatti blokkokat felszínre hozni... a döntés, hogy ezzel az infóval mit kezdünk, a miénk.
Kiraktuk múlt alkalommal dekádokra lebontva ennek az évnek az "érőtérképét" (az elnevezés a sajátom, így közel sem szakszerű). Jövőhét végéig a Kardok Hármas tisztel meg energiáival, ami egy rém vidám és édes lap, kb mint egy vakbélgyulladás:
"Nagyon szomorú vagy, negatív gondolatok sötétítik el lelkedet. Sehol egy reménysugár. Valami végleg elmúlt, és soha többé nem jön vissza.
Gondolataid egyfolytában a fájó veszteség körül keringenek, és nem találsz egy pozitív gondolatot sem.
Ilyen esetekben időre van szükség, hogy gyászoljunk, időt kell szánni erre az érzésre is, és nem kell görcsösen keresni a jobb hangulatot.
A felhők idővel maguktól visszahúzódnak, és világosabb gondolataink lesznek.
Kulcsszavak: sötétség, búskomorság, megmerevedés, megváltoztathatatlan vég, lemondás, belátás, újrakezdés."
Mondom, egy Walt Disney meseregény. Anyuval történt levélváltások simán ezt tükrözték, maga a végső összeomlás, megbántott csalódottság, "mi van ha már nem fog szeretni, de akkor is megmondom az igazat" érzés. Aztán újra olvastam az egészet... és belekapaszkodtam az utolsó két kulcsszóba. Tehát ha most nyomorultul és meg nem értettnek és megbántottnak érzem magam, akkor az nem biztos, hogy jogos és a valóságot tükrözi (mégha erről 100%-osan is vagyok meggyőzve). Egy szó mint száz, este nyolckor beállítottam anyuékhoz, no nem mint egy öntudatos harcos, hanem mint egy bátor struccnak öltözött miniveréb. Örültek nekem. Nagyon. Aztán ma beszélgettünk, meg beszélgettünk és beszélgettünk és naná, hogy a nap is nagon sütött meg vigyorgott!
Néha nem is baj ha az ember nem csak úgy hagyja, hogy a dolgok maguktol változzanak!
Azért a szemem nyitva tartom ám jövő szombatig!!!

És egy másik nagy zenei kedvenc

http://www.youtube.com/watch?v=MKBfOwqQw7s

A morgósnak

...azaz egy kedves barátnak aki megszólt, hogy nem szerepel a blogjaimban. Nos parancsolj, egy külön bejegyzés csak neked ... te zenemániás. Köszönöm a barátságod!

http://www.youtube.com/watch?v=ArDL1tAtmRs&feature=related

Vannak napok...

...amik inkább egy zuhanáshoz hasonlítanak védőháló nélkül. Az ember nyeli a torkában a gombócokat, mosolyog a világra, de belül elfogja valami szorongás, félelem és az sem vígasztalja csöppet sem, hogy a belső fejlődés fájdalommal jár, a tiszta vizet a pohárba játék pedig könnyel. Vannak pillanatok amikor szeretné visszacsinálni és folytatni játszmákat amik senkihez sem méltóak. Vannak ilyen napok, olykor hetekig tartanak... de a tiszta pillanataimban mégsem fordulnék vissza. Csak remélni tudom, hogy előre és nem visszafele zuhanok.