Ego

Reggel váltottam pár szót egy régi barátnővel és mesélte, hogy egy közös ismerősünkkel mennek nyaralni. Ennek a közös barátnak sajnos nagyon rossz állapotban van az édesapja, nincs sok remény arra, hogy meggyógyuljon. Ezután egy számomra szürreális beszélgetés következett.
Nem akarom részletezni. Nekem az volt az evidens, hogy Z otthon marad és megbeszélik mindazt ami egy emberi búcsút tesz lehetővé és fogja a kezét, hogy átsegítse a másik állapotba. Nekik az az evidens, hogy Z elmegy nyaralni, mert ennyit megérdemel két kisgyerek anyjaként és megpróbál egy kicsit kikapcsolódni. Nem is tudom mit éreztem egész nap, azt hiszem talán a döbbenet szó áll hozzá legközelebb.