Kezdetek

Egyszer egy kedves barátomnak, akinek évek óta olvasom blogját nagy lelkesedéssel azt mondtam, hogy sohasenem írnám le a gondolataimat a nyilvánosság elé. Úgy éreztem olyan lenne, mintha a lakásomról levenném a bejárati ajtót és az jönne be és azt hozna-vinne amit csak akar és akkor amikor akar. Megrémített a gondolat, hogy soha nem lennék én csak én magamnak és a nagy zűrzavarban, vagy éppen a zűrzavar hiányában elveszteném azt, hogy ki is vagyok tulajdonképpen. Mostanában döbbenek rá, hogy ez a nagy elzárkózás és álnyitottság pont egy jó módszer ahhoz, hogy ne kelljen szembesülnöm igazi énemmel. Na de kezdődjön a kaland, hello itt vagyok!